Vigyázni kell vele, mert amiről eddig álmodott, az valóság lett, így legújabb projektje, a két hónapja létrehozott balatoni közösségi oldal, a Balatoni WIW is. Bánki Károly pécsi közgazdász, balatonfenyvesi nyaralótulajdonos vagy ahogy ő legszívesebben nevezi magát: egy civil. Különös ismertetőjele: él-hal a Balatonért.
– A múlt hétvégén meglett az ezredik tagunk – újságolta Bánki Károly, a nonprofit oldal működtetője. – A szezon kezdetétől nagyon megugrott az oldal népszerűsége, melynek informatikai háttere társam, Varga Iván munkáját dicséri. A www.balatoniwiw.hu abban különbözik a többi közösségi oldaltól, hogy nem csak a regisztrált tagok férhetnek hozzá. Egy balatoni adatbázist próbálunk létrehozni.
– A rendszer önmagát építi, mindenki interaktív módon tud feltenni például programokat, képeket, blogbejegyzéseket, tehát az is hozzáférhet a balatoni információkhoz, aki nem akar regisztrálni – tette hozzá Bánki Károly. – Próbáljuk orientálni a tagokat, hogy a Balatont érintő témákat részesítsék előnyben. Az első párszáz ember megnyeréséhez erős marketingmunka kellett, viszont ez nem anyagi eszközökkel történt. Települések nagyobb rendezvényein megjelentünk, így Fonyódon, Siófokon és szórólapozunk is. Fontos volt a közvetlen ismerősök megkeresése és az apró ajándékok, ösztönzők. Marketinges vagyok, ebben élem ki magam. Tudásomat olyan cél érdekében használom fel, ami nem csupán a hobbim, hanem egyfajta misszió számomra: ez a Balaton.
– Mikor kezdődött a megszállott ténykedés?
– Öt éve körülbelül, amikor arról volt szó, hogy a Balatont kiszáradás fenyegeti, civilként azt mondtam: valamit tenni kellene. Elkezdtem a saját lehetőségeimet figyelembe véve cikkeket küldözgetni, így kerültem a Somogyi Hírlaphoz is, a lap írt először az elgondolásaimról; az összefogás fontosságáról, mely hazánkban nem jellemző. A balatoni vállalkozók sem igazán fognak össze. Nyugat-Európában láttam példát arra, hogy éttermek, szolgáltatók üzlete előtt egy óriási transzparensen az összes többi környékbeli szolgáltatót is feltüntetik a látnivalók mellett. Pontosan azért, hogy a régióba járjon vissza a kedves vendég, még akkor is, ha holnap nem nálam fog vacsorázni, de hosszú távon én is csak nyerhetek. A visszajáró vendég az igazi vendég. A Balatonra sem úgy kellene visszacsábítani a vendéget, hogy aktuálisan itt használja fel az üdülési csekkjét, hanem különböző extra szolgáltatásokkal és megfelelő marketinggel itt kell tartani őket.
Bánki Károly
1971-ben született Pécsett.
Közgazdász diplomát a Budapesti Gazdasági Főiskolán szerzett, majd a Corvinus Egyetemen végzett szakközgazdászként.
Dolgozott a Dráva Rádiónál marketingmenedzserként, majd a Pécsi Sütőipari Rt. üzletvezetője, később a Szerencsejáték Zrt. marketingmenedzsere volt. Jelenleg egy gazdasági, pénzügyi tanácsadó és vagyonértékesítési cég szakközgazdásza.
Nős, fiai hét és kilenc évesek.
- Pénz, pénz, pénz.
– Éppen azt akarom megmutatni, hogy nem ördöngösség valamilyen projektet létrehozni, nem feltétlenül kell hozzá több millió forint. Én inkább katalizátor szerepet szeretnék betölteni. Elsőként a www.balatonihirek.hu oldalt hoztam létre, ami a kezdeti tervek szerint nem csak egy sima weboldal lett volna. Az eredeti elképzeléshez viszont már tényleg komolyabb tőkére lett volna szükség: ez volt a Független Balaton Multimédia Központ, ami ebben a formában nem valósult meg. A mai napig azt mondom, hogy lehetőség lenne egy olyan központ működésére, mely a Balaton körül mindenre azonnal reagál. A lényeg, hogy hírek és bulvár tekintetében is a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja a teljes médiát. Olyan hírfolyam indulhatna meg, mely önmagát gerjeszti. Akár még médiahekket is be lehetne vetni. Elég, ha a Loch Ness-i szörnyre gondolunk, a nullára is óriási turizmust lehet építeni. Persze ezen a szinten már valóban bejön a több millió szerepe.
– Hogyan lett a média központból ingyenes üdültetés?
– Mindenképp karitatív tevékenységbe szerettem volna kezdeni a Balatonért. Minden ötödik magyar család sosem járt a magyar tengernél. Mi négy év alatt kétszáz családnak szerveztük meg ezt a lehetőséget. Családunk nyaralójának rendelkezésre bocsátásával először én szerettem volna példát mutatni. Jó pár szállásadó, üdülő és kemping bekapcsolódott aztán. Ez is olyan hírfolyamot indított el, melyre sokan felkapták fejüket. Idén már „központilag” született hasonló felhívás. Nálunk az egész, a szállást felajánló helyek összefogásától a vendégek megszervezéséig akkora energiát emésztett fel, hogy feleségemmel februártól nyár végéig minden időnk ráment. Négy éve nem nyaraltam.
– Biztos közrejátszott, de amíg mindenki jól érezte magát, addig azt mondtam: megéri rászánni a rengeteg energiát. Ha viszont nem tudom a célomat elérni, akkor nincs értelme. A szabadidőm nagy részét „a Balatonnal” töltöm, még akkor is, ha nem vagyok a Balatonon. Ami a pénzt illeti: az egésznek az értéke négy év alatt tízmillió forintnál magasabb összegre rúg, ehhez képest néhány százezer forint rezsi, amit ténylegesen kiadtunk. Az pedig tény, hogy nyár végére lemerülnek az elemek.
– Mi a megoldó kulcs a balatoni turizmushoz?
– A legnagyobb probléma a Balatonnál a szezon megkurtítása. Azok a vállalkozók, akik egy szezonra csinálnak valamit, nem tudják a megfelelő ár-érték arányt tartani. A Balatoni WIW-re vállalkozások is regisztrálhatnak ebből a szempontból is fontos a kezdeményezés. Szolgáltatásaik minősíthetők az oldalon. Idővel ki lehet szűrni az egy nyáron meggazdagodni vágyókat. Ha lenne két - két és fél hónapos szezon, megoldódnának a gondok. Aláhúzom: kell egy balatoni adatbázis. Az emberek nem tudnak arról, hogy a víz kristálytiszta, a települések rendezettek, mert az önkormányzatok rengeteget költenek erre. Biztonságos a tó, jóval kevesebb a fulladás, egyre több strand kap Kékhullám zászlót.